GYIK

Miért drága a villamos energia és miből tevődik össze az ár?

A magyarországi villamosenergia-piacon megtörtént a teljes piacnyitás, ami számos változást eredményezett, így például az ipari felhasználók teljes köre részére a versenypiaci ár lett a meghatározó. A kormány az eddigi tapasztalatok alapján azonban a lakosságot és a legkisebb ipari felhasználókat, közintézményeket védendően létrehozta az egyetemes szolgáltatási kört, melynek árait komoly árkontroll alatt tartja. Ez azt jelenti, hogy az áramszolgáltatók csak az árhatósági jogkört gyakorló illetékes miniszter által engedélyezett mértékben, az indokolt költségemelkedés mértékével növelhetik a fogyasztói árat. A jelenlegi kisfogyasztói ár éppen ezért – bár a fogyasztók szempontjából nézve lehet, hogy drágának tűnik – az európai árszinthez mérten elfogadhatónak tekinthető. Az ár egyébként több tételből tevődik össze, ennek csak egyik eleme a termelői ár, vagyis az energia tényleges ára, ehhez jön még több költségelem, így többek között a hatósági árszabályozás szerinti rendszerhasználati díj, adók, járadékok stb. Az energiadíj a villamos energia előállításához szükséges tüzelőanyagok (olaj, gáz, szén, stb.) árváltozását követi. Az ipari felhasználók ettől eltérően a szabadpiacon az áramkereskedőktől, vagy közvetlenül az erőművektől vásárolhatják meg a szükséges villamos energiát, de a legnagyobb felhasználók akár közvetlenül importálhatják is az áramot.

Hogyan működik a hazai villamosenergia-rendszer?

A magyarországi energiarendszer – hasonlóan a többi európai országhoz – több piaci szegmensből áll. A villamos energiát a különböző erőművekben termelik meg. Magyarországon a legnagyobb energiatermelő a paksi atomerőmű, melynek négy blokkjában termelik meg a hazai villamos energia mintegy 40 százalékát. Ezen kívül vannak a rendszerben széntüzelésű, gáztüzelésű (ezek olajtüzelésre is átállíthatóak), biomassza erőművek, és kisebb mennyiségben víz- illetve szélerőművek is. A megtermelt áramot, valamint az ehhez kiegészítésül beszerzett importot a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM Zrt.) nagykereskedő cége veszi meg. A folyamatot a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. felügyeli, szervezi meg az áram elosztását, amit aztán a helyi áramszolgáltatók juttatnak el a kisfogyasztókhoz. Az ipari felhasználók nem a helyi áramszolgáltatóktól veszik meg az áramot, hanem a versenypiacon szerzik be, többnyire az áramkereskedő cégektől, akik nagyrészt ugyancsak az MVM áramkereskedőjétől vásárolják meg, de kisebb mennyiségben közvetlenül importból is beszerezhetik az energiát.

Milyen erőművekből áll a magyar energiarendszer, és milyen fejlesztéseket kellene a jövőben elvégezni az ellátás biztonságának garantálásához?

Jelenleg 19 nagyerőmű és több mint 270 (50 megawatt alatti) kiserőmű működik Magyarországon, amelyek beépített összkapacitása mintegy 9000 megawatt, ám rendkívül elöregedett az erőműpark. Az elmúlt közel 20 év alatt 1700 megawattal nőtt a beépített teljesítmény, mert 3000 megawatt új kapacitás épült, de 1300 megawattot le kellett állítani. Meghatározó alaperőmű azonban ebben az időszakban egy sem épült, és ez jelenti a hazai áramellátás legnagyobb gondját. Ugyan – hosszú idő után végre – három új erőmű (Gönyű, Dunamenti G3 és a Bakony) hálózatra kapcsolásával közel 1000 megawattal több lesz a beépített teljesítmény, ám ennek ellenére összességében rendkívül elöregedett az erőműpark. A nagyerőművek átlagéletkora meghaladja a 24 évet, a kiserőműveké is több mint 10 év, ami azt jelenti, hogy az összes erőművet alapul véve az átlag életkor mintegy 22 év. Az újból növekedésnek indult fogyasztást, vagyis évi 1-2 százalékos energiaigény-növekedést figyelembe véve 2025-re 11-12 ezer megawatt beépített kapacitással kellene rendelkeznünk. Ez azt jelenti, hogy a leselejtezésre szoruló régi és rossz hatásfokú erőműveket is figyelembe véve, ekkorra 6-7 ezer megawatt teljesítményű új erőművet kellene építeni. Nagy kérdés azonban, hogy egy ilyen rendkívül drága beruházásra, mint az erőműépítés, ki hajlandó beruházni. Legalább ennyire fontos kérdés, hogy milyen tüzelőanyag-bázisú erőművet építenének. Bár a beépített összteljesítmény az importtal együtt fedezi a jelenlegi áramfelhasználást, évről évre növekszik a napi csúcsigény, és lassan a nyári legnagyobb felhasználás eléri a téli rekordigényt, ami főleg a légkondicionáló berendezések gyors elterjedésének a következménye. A jövőre nézve továbbra is meghatározó marad a nukleárisenergia-termelés, kérdéses a részaránya, ami ma mintegy 40 százalék, de az energiapolitikai elképzelések szerint is fejleszteni kell a hazai kapacitást, amire Pakson adottak a feltételek. Az olaj- és szénbázisú erőművek részaránya csökkenhet, részben a CO2-kvótahiány miatt. A gáztüzelésű áramtermelés megmarad, sőt növekszik, a kapcsolt kiserőművek aránya vélhetően nagyon nem változik. A megújulók részarányát lehet növelni, akár duplájára is a jelenlegi 1200 megawatt kapacitást, de a fő kérdés, hogy a nagyerőművek terén mi valósul meg. A 2010-2015 közötti időszakra vonatkozó ismert erőműépítési tervekben szinte kizárólag földgázbázisúak szerepelnek, de kérdéses, hogy a tervezett, nagyjából 5 ezer megawatt kapacitásból mennyi fog megvalósulni. Sajnos azt látni kell, hogy egyetlen bázisra alapozó megoldás nincs, a megfelelő energiamixet kell megtalálni.

Miért van szükség atomerőművekre, hiszen egyre többet hallani arról, hogy inkább megújuló energiaforrásokból kellene előállítani a szükséges energiát?

Egyetlen ország sem képes egyfajta energiaforrásból kielégíteni az igényeket, ezért próbálják a legkedvezőbb felhasználási arányt, az úgynevezett energiamixet összeállítani. Vannak olyan országok, amelyeknél a földrajzi adottságok miatt meghatározó a vízenergia, vagy a tengerparti országoknál a szélenergia az átlagnál jobban kihasználható. Ugyancsak vannak országok, ahol saját kitermelésből nagyrészt fedezhető az energiatermeléshez szükséges földgáz, és számos ország támaszkodik a nukleáris alapú energiatermelésre. Magyarországon sem a megújuló/megújítható energiaforrások (szél, víz, nap, geotermikus, biomassza) nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre, sem a hagyományos fosszilis energiahordozókból nem tudnánk elegendő energiát előállítani, ezért szükséges az atomenergiát is bevonni a termelésbe. Bár sok szempontból a megújuló energiaforrások lehetnének a legideálisabbak, de a hazai földrajzi és meteorológiai viszonyok miatt ezekből nem lehet fedezni az évről évre növekvő energiaigényt. Részletesebben végignézve a lehetőségeket, alapvető, hogy természeti adottságaink meglehetősen korlátozzák például a vízenergia elterjedését, nem is beszélve a dunai vízlépcsőt ellenző különböző zöld szervezetek fellépéséről. Bár a napenergia felhasználásában kedvezőbb a helyzetünk, ez a technológia ma még meglehetősen korlátozott mind a hatásfok, mind az ár szempontjából. A geotermikus energiaforrások és a biomassza felhasználásának jelentős növelésére lehet számítani a jövőben, bár ezek az energiaforrások főleg a fűtésre használt energiafajtáknál vehetők számba és csak másodlagosan az áramtermelésben. Marad még a szélenergia, amely egyre többször kerül szóba, ám elterjedését számos kérdés (például a rendszerszabályozás, hiszen a szél többnyire nem az energiaigényeknek megfelelően fúj) nehezíti. Bár Magyarország szélenergia-potenciálja lényegesen elmarad a tengerrel rendelkező országokétól (ugyanis a legnagyobb szélerőmű-farmok éppen a tengerek partján, vagy újabban már a tengerre épített erőművek a jellemzőek) ezen a téren is várható fejlődés. Jelenleg majd 300 MW a beépített szélerőművi kapacitás, ez azért elmarad a már kiadott kapacitás-engedélyektől és a lehetőségektől is. A földgáztüzelésű erőművek pedig egyoldalú kiszolgáltatottságot jelentenek az egyébként is magas energiahordozó-importunkra nézve, tehát a hazai ellátás biztonsága igényli a nukleáris energiatermelést is. Az atomenergia használata több szempontból is gazdaságos. Egyrészt nem függünk a külföldi, főleg orosz gázszállítástól (bár kétségtelen, hogy a nukleáris fűtőelemeket is orosz importból fedezzük), másrészt a nukleáris energiatermelésnek nincsen olyan klímaváltozást okozó kibocsátása, mint a hagyományos, fosszilis energiahordozókra alapuló erőműveknek. Továbbá a nukleáris energiatermelés ma a legolcsóbb az összes energiahordozót figyelembe véve.

Sokszor felvetődő kérdés, hogy a többi energiafajtához hasonlóan hogyan lehet megoldani a villamos energia tárolását?

A villamos energia tárolásának szükségességéről egyre többször hallani, ezért érdemes a lehetséges megoldásokat számba venni. Alapvető, hogy a villamos energia közvetlenül nem tárolható, közvetve azonban igen, és erre az energiaellátás biztonsága miatt bizony sokszor nagy szükség van. A villamos energiát tehát át kell alakítani másmilyen formába, majd amikor szükséges, vissza kell nyerni a tárolt energiát. Ennek ára van és a hatásfok kérdése is kiemelt jelentőségű. A ma ismert gyakorlat szerint sokféleképp lehet a közvetlen tárolást megoldani, melyek közül a leggazdaságosabb és legjobb megoldást (természeti adottságok, környezetvédelmi kérdések, egyéb energiaforrások stb.) kell kiválasztani. A jövőben például a közlekedés villamosításában lehet a tárolásnak nagy szerepe. Leginkább a szivattyús tárolós vízerőművekkel, vagy a levegős tárolós gázturbinás erőművekkel oldható meg a tárolás, de a szivattyús megoldás az elterjedtebb. Magyarországon is egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s ez manapság is napirenden van. Alapvető viszont, hogy a kialakult és meglévő nemzetközi kereskedelmi lehetőségeket is figyelembe kell venni, amikor egy tározós erőmű létesítéséről beszélünk. A megújuló energiaforrások nagyobb mértékű elterjedése és használata mellett elsősorban a nagy villamos egység-teljesítőképességű atomerőművek építése miatt szorgalmazható a szivattyús tározós erőmű létesítése. Bár a sajtóban sokszor szóba kerül, de érdemes jelezni, hogy a szélerőművek miatt nem igazán építenek sehol szivattyús tározós erőművet. Európában egyre több tervet hallani arról, hogy jelentősen bővíteni akarják a tározós erőművek kapacitását. Magyarországon is több helyszín szóba került az elmúlt időszakban, de még nem született döntés, ami részben a különféle „zöld” szervezetek ellenállásával is magyarázható.